Ambrus Attila: „Mondtam a feleségemnek, hogy csípjen meg!”


Több mint 300 ezren látták már a hazai mozikban Ambrus Attila történetét, A Viszkis című filmre azonban a határon túl is egyre többen kíváncsiak. A lebilincselő sztori főszereplőjét az életből mintázták, a „Viszkis rabló” néven hírhedtté vált egykori jégkorongozó azonban ma már kétkezi munkával, keramikusként keresi a kenyerét.

Milyen érzés volt, amikor először láttad mozivásznon az életedet?

– Ennek több állomása is volt, ugyanis megmutatták nekem a film nyers változatát is. Amikor először láttam az egész filmet, azt mondtam a feleségemnek: csípjen meg! Komoly adrenalin löketet kaptam, hihetetlen volt számomra, hogy rólam, egy élő emberről filmet készítettek. Hiába láttam többször is, még most is a hatása alatt vagyok! Több száz ember, szívét-lelkét beletette ebbe a produkcióba és azért dolgozott hónapokon át, hogy ez a film megvalósulhasson. Antal Nimród hozzáállása példaértékű volt számomra: a forgatások alatt én magam is láttam, milyen alázatosan fordul minden egyes szereplőhöz és kollégájához.

Milyen tanácsokkal tudtad segíteni az alkotókat?

– Több mint két és fél éven keresztül dolgoztunk a filmen. Antal Nimród hetente felhívott az Egyesült Államokból – hiszen ott él – és minden alkalommal minimum 3-4 órát beszélgettünk az életemről, valamint azokról a történetekről, amelyekről úgy gondoltam, színesíthetik a filmet. Többször találkoztunk személyesen is, megmutattam neki Erdélyt és azokat a helyeket, amelyek gyerekkoromban meghatározóak voltak számomra. Nimróddal sokszor konzultáltunk, kikérte a véleményemet, de nem akartam beleszólni a munkájába. Egyetlen dolgot kértem, mégpedig azt, hogy a személyiségi jogokra való tekintettel változtassunk meg néhány nevet a sztoriban.

A film pikantériája, hogy te is feltűnsz a képernyőn. Ráadásul egy taxisofőr szerepében! Ez a te ötleted volt?

– Mondtam Nimródnak, mekkora geg lenne, ha valamilyen formában én is megjelenhetnék a történetben! Hitchcock például az összes filmjében feltűnik… Persze én nem akarok ilyen magaslatokban mozogni, viszont jó poén volt.

Megtetszett a színészkedés?

– Ha újraszületnék, biztosan nem lennék színész! Rájöttem, hogy ez számomra rettentően unalmas szakma. Igen vontatott folyamat, míg egy-egy jelenetet felvesznek, sokszor azért is újra kell játszani a részeket, mert nem megfelelőek a fényviszonyok. Az a jelenet, amelyikben én is feltűnök, két napomba telt. Szóval, a színészet nem az én világom. Meg különben is, azt mondják: „A suszter maradjon a kaptafánál!” Így is vannak fellépéseim, ahol előfordul, hogy több száz ember előtt tartok előadást, de az már más műfaj. Ott az életem stációit, a damaszkuszi utam tanulságait mesélem el.

Ez egyfajta példamutatás a részedről?

– Az említett előadásoknak nem az a lényege, hogy bemutassam, hogyan kell egy bankot kirabolni. Egy-két vicces dolgot elmesélek, de mindig elmondom, hogy ez egy roppant primitív műfaj és nagyon kemény tortúra minden résztvevő számára, legyen szó rólam, vagy a sértettekről. Azt gondolom, sokkal fontosabb arról beszélni, hogy az ember, milyen problémákkal szembesül, miután kijön a börtönből. Ha nincs családod, barátod, könnyen kiszolgáltatottá válhatsz. A rendszer erre nincs felkészülve, ezért hasznos, ha beszélünk arról, hogyan lehet egy embert motiválni, hogyan lehet a mélységekből felállni és újrakezdeni.

– Szinte még két hónap sem telt el A Viszkis hivatalos bemutatója óta, máris több százezren látták…

– Egészen pontosan 297 ezren. Magyar film ilyen rövid idő alatt ekkora eredményt még nem produkált! Ráadásul hamarosan Romániában is játsszák a mozik. Január 22-én Székelyudvarhelyen lesz egy beszélgetős estém, azután több határon túli városban is – többek között Marosvásárhely, Bukarest, Kézdivásárhely, Gyergyószentmiklós – tartunk közönségtalálkozót, ahol a filmvetítés után bátran kérdezhetnek tőlem a nézők. Erdélyben, valamint a Felvidéken és Kárpátalján is igyekszünk népszerűsíteni a filmet.

Az előadásaid mellett a kerámiakészítés tölti ki a napjaidat?

– Igen, ez a fő csapásirány. Vannak egyéb elfoglaltságaim is, de elsősorban keramikus vagyok, másodsorban „előadóművész”. Néha azért mondok igent a különböző televíziós felkérésekre, mert fontos számomra a film és a kerámia népszerűsítése. Számomra nagyon fontos az, amivel foglalkozom és kétségkívül, reklám és marketing nélkül nem lennék ennyire sikeres a munkámban.

Borsos Zsuzsanna

 

Hozzászólások