közmédia

Rés a pajzson – Repedezik a közmédia egysége


A brit Guardian nevű újságnak Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) számos dolgozója számolt be arról, hogyan is működött a közmédia gépezete az elmúlt időszakban. A nagy tekintélyű lapnak több újságíró is elmesélte, a közmédia csatornái csak a menekültekről szóló negatív történetekre fókuszálnak, ezeket terrorcselekményekkel, bűncselekményekkel kötik össze.

Az egyik ilyen eset az volt, amikor a választások előestéjén az M1 csatorna úgy számolt be a münsteri gázolásról, mintha az egy iszlamista terrorcselekmény lett volna. A bökkenő csupán az volt, hogy már régen tudni lehetett, hogy az elkövető egy 48 éves német férfi volt. A magyar közmédia ezt az információt pedig elengedte füle mellett. „Ilyet nem tapasztaltam, még az MTVA-nál sem, ez nyilvánvaló hazugság volt” – mondta az MTVA munkatársa. A névtelenségüket kérő újságírók arról számoltak be, hogy a menekültellenes üzenetek gyakran egyenesen a kormánytól érkeztek, akik pedig olyan anyagokon dolgoztak, amikben Orbán Viktor személyesen is érintett volt, valamint egy listát kaptak a használandó kulcsszavakról. „Sokszor besétált az irodába a szerkesztő, fülén egy telefonnal, és lediktálta szóról-szóra, hogy mit kell írnunk. Azt sem tudtuk ki van a vonal másik végén” – közölte az egyik alkalmazott.

Úgy gondolom, a félelem légkörét teremtettük meg. Pavlovi reflex alakult ki a veszély, a terrorizmus, a menekültek, az ellenzék, Soros és Brüsszel felé” – tette hozzá.

A híradókban folyamatosan olyan felvételek kerültek be a bevándorlókról, melyeket még 2015-ben vettek fel. Egy részüket Budapesten, másik részüket pedig még a magyar-szerb határon történt incidensről a menekültek és a rohamrendőrök között. A laphoz olyan dokumentumok is kerültek, amelyeket véletlenül egy olyan MTVA dolgozó is megkapott, akinek nem kellett volna. Ezek szerint a miniszterelnök stábjában dolgozók azt is kiadták az újságíróknak, kik azok a kormánykritikus magyar állampolgárok, akik ellen karaktergyilkosságot kell elkövetniük. Az újságírók azt mondták, igazságérzetük miatt döntöttek úgy, fel kell szólalniuk az ügyben.

Szörnyen érzem magam, látom, hogy képesek vagyunk befolyásolni az embereket, és meg is tettük. Sokan közülünk azzal nyugtatták magukat, senki nem néz minket, nem számít, mit mondunk. Úgy tűnik, számított. Borzasztóan” – jegyezte meg az egyik újságíró.

Itthon és külföldön is a médiával kapcsolatos viták egyik legsűrűbben felemlegetett témája a közszolgálatiság. Ennek ellenére – vagy épp pont ebből kifolyólag – elég nagy bizonytalanság uralkodik akörül, hogy valójában minek is kellene a közszolgálati média pontos feladatának lennie. A meghatározása is nagyban függ az adott nemzet hagyományaitól és kultúrájától. Azonban vannak olyan közös pontok, célok és elvek, melyeket a legtöbb helyen elfogadnak, és szem előtt tartanak. Minden jelentős társadalmi nézetet, véleményt meg kell jeleníteni, a lehető legtöbb állampolgárnak hozzáférést kell biztosítani a közszolgálati média műsoraihoz, továbbá szintén fontos a kisebbségi érdekek szemmel tartása, a nemzeti hagyományok, kultúra, örökség, nyelv és a nemzeti identitás ápolása, a demokratikus rendszer támogatása, kiegyensúlyozott, független, részrehajlás nélküli tájékoztatás. Viszont a gyakorlatban az előbb felsorolt pontok közül nem mind valósul meg.

Mi is az a közszolgálat?

A modern demokráciákban a közszolgálatiság nem a profit és a hatalom maximalizálásának az eszköze kell, hogy legyen, hanem elsősorban egyféle társadalmi küldetés. A társadalmi integráció, a független, pártatlan tájékoztatás, a kulturális értékek ápolásának eszköze. A közszolgálati tartalomszolgáltatások feladataira országonként máshogy tekintenek. A főbb funkciókat és alapelveket figyelembe véve számos azonosságot figyelhetünk meg.

A köz szolgálata, például a demokratikus berendezkedés működésének elősegítése, bizonyos értelemben a média egészére érvényes, a legbefolyásosabb kereskedelmi médiumokra is. Bizonyos mennyiségű közszolgálati tartalom sugárzását – médiatörvények, műsorszolgáltatási szerződések segítségével – kötelezővé teszik a legkönnyebben hozzáférhető kereskedelmi csatornák számára.

A közpénzből fenntartott intézményeket Európa legtöbb országában eleinte állami rádiónak és televíziónak nevezték. Később, a kereskedelmi műsorszolgáltatók megjelenése idején keresztelték át őket a szebben hangzó közszolgálati adókra. Az európai kormányok nehezen mondanak le beleszólási jogukról az országos adók műsorába.

Európában a korai műsorszórás minden országban a távközlés állami monopóliumára épült. A posta, majd a telefon mintájára állami felügyelet mellett úgy, hogy az állam szigorúan szabályozta mi kerülhetett a képernyőkre. A kereskedelmi modell irányába való elmozdulással több kereskedelmi vállalkozást is engedélyeztek, azonban az állam megtartotta a kivételezett pozícióját. Az évek múlásával meg akartak tartani legalább egy olyan rádió vagy tévéállomást, amelyen keresztül hallatni tudják a hangjukat, és amelynek működésében, ha nem is bevallottan, de bele tudnak szólni. A volt szocialista országokban mindenütt az a tévéállomás, amely ma már közszolgálati néven fut évtizedeken át egyet jelentett a pártpropagandával. Így ezekhez az intézményekhez – múltjuk miatt – egyfajta gyanús mellékzönge társul. A rendszerváltás utáni politikai viszályok, politikai erőfitogtatások sem kedveztek a közszolgálati csatornák megítélésének. Horváth János, médiaszakember így vélekedik ez ügyben: „Nincs még egy olyan szépen csengő kifejezés a magyar nyelvben, amit a politikai csatározásokkal sikerült volna olyan alaposan lejáratni, mint a közszolgálat fogalmát.”

távirányító

A közszolgálati műsorszolgáltatás állami fenntartású ugyan, de az államtól elválasztva kell működnie. Ugyanakkor a magánszférától is távolságot kell tartania a nyereségérdekekből felmerülő problémák végett. A közszolgálati médiumokkal szemben megfogalmazható követelmények közül a két legfontosabb: a függetlenség, és a kiegyensúlyozottság. Ez a függetlenség megköveteli, hogy egyetlen párt, állami szerv se kerülhessen olyan helyzetbe, hogy meghatározó befolyást tudjon gyakorolni a közszolgálati műsorszolgáltatás tartalmára. Ehhez még hozzátartozik a gazdasági függetlenség is, mely szűkebb értelemben a gazdasági élet szereplőinek befolyását zárja ki. Ennek eszközei lehetnek a szponzorálási és reklámozási tilalmak és korlátozások. A kiegyensúlyozottság pedig magában foglalja az ideológiai, politikai szempontoktól való semlegességet a közszolgálati csatornák műsorain, ugyanakkor a társadalomban jelenlévő összes ideológiát és politikai irányzatot be kell mutatniuk. A kiegyensúlyozottság – a szándékos semmibevétel mellett – szakmai hibák következményeként is sérülhet. Ezért is kell a közszolgálati csatornáknak a lehető legmagasabb szakmai elvárásokat felállítania.

A közpénzekből, adóbevételekből fenntartott csatornákat a mindenkori kormányzattól és párterőviszonyoktól a lehető legnagyobb mértékben független módon kell fenntartani. Működésében, irányításában, felügyeletében az adott közösség megfelelő képviselete a követendő alapelv. A közszolgálati csatornák úgy igazolhatják a közpénzekből nekik jutott támogatás jogosságát, ha objektívak és ténylegesen a közérdeket szolgálják.

A magyar közmédiának mindenekelőtt vissza kell nyernie az emberek bizalmát, csak így tudja ellátni a neki szánt szerepet. Ezt úgy tudja elérni, ha a közszolgálatiság alapelveit követve, magas szakmai színvonalú műsorokat készít olyan témákban, melyek valóban a közjót szolgálják. A közszolgálati média tisztában van vele, hogy ilyen műsorokat kell gyártania. Azonban azzal, hogy mit is takar ez a közjó, elég keveset foglalkoznak. A közszolgálatiságnak meg kell mutatnia, hogy hasznos, és hogy értékeket közvetít. Meg kell, hogy mutassa az embereknek és a politikai szférának, mi is a feladata valójában. Olyan műsorokat kell készítenie, amelyek az adott közösségeket, kultúrákat tükrözik és szolgálják. Olyan műsorokat, amelyek megbízható, kiegyensúlyozott híradást biztosítanak és nem félnek kérdezni, felemelni a hangjukat a köz érdekei mellett. Ha közmédiumokon belül kialakul a helyes működést biztosító szervezeti kultúra, ha sikerül a közszolgálatiság elveit gyakorlatba átültetni, igazi minőségi tartalommal megtölteni, ha a politika képes a médiától egészséges távolságot tartani, akkor képesek leszünk egy jól működő közszolgálati médiumot létrehozni, aminek segítségével pozitív változások következhetnek be a társadalom, a közösségek, a nemzet egész sorsára nézve.

Pete Tamás

Hozzászólások